Sziasztok!:
Végre szünet van! Haleluja! *-*
Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de én már alig vártam ezt a napot!
Megjöttem egy újabb résszel!
Remélem tetszik!:)
Mit gondoltok? Luke és Lola újra összejönnek?
Jó olvasást!
Puszi :*
Végre szünet van! Haleluja! *-*
Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de én már alig vártam ezt a napot!
Megjöttem egy újabb résszel!
Remélem tetszik!:)
Mit gondoltok? Luke és Lola újra összejönnek?
Jó olvasást!
Puszi :*
# Lola
A pulzusom
megemelkedett és szaporábban vettem a levegőt. Nathan lecsúsztatta a kezét a
derekamra, én pedig a mellkasán pihentettem az enyémet. Picit szétnyitottam a számat
és már meg is éreztem Nathan puha, nedves ajkát.
- Khm?! –
szakadtunk el egymástól hirtelen és mindketten a hangirányába fordultunk. –
Lola, beszélhetnénk?
Luke állt
ott előttünk. Kettős érzelmek kavarogtak bennem. A pokolba kívántam volna, ami
miatt nem élvezhettem Nathan csókját, ami nagyon más volt, mint Luke-é.
Másrészt pedig előjöttek a régi emlékek. A suli váltás óta csak gépen keresztül
beszéltünk. Egyszer sem merült fel az, hogy találkozzunk is, de most itt áll
előttem életnagyságban.
- Én…
Elmegyek a mosdóba. – nyögte ki nagy nehezen Nathan.
- Siess. – súgtam
oda neki.
Amikor
Nathan hallótávolságon kívül került, akkor szólaltunk csak meg.
- Nem
gondoltam volna, hogy egy fiúval foglak viszont látni. – törte meg a csendet
Luke.
- Ez… most…
kissé bonyolult. – dadogtam, mert tényleg nem tudtam, hogy most hogyan állok
Nathan-nel.
- Én nem
annak látom.
- Luke, mit
akarsz?
- Téged! –
jött közelebb hozzám, mire én eltoltam magamtól.
- Luke! –
szóltam rá, egy kicsit erőteljesebben.
- Komolyan
Lola!
- Most
komolyan Luke! Még is mit vársz tőlem? Hogy menjek vissza hozzád? – tettem fel
egy költői kérdést.
- Igen! –
vágta rá egyből.
- Ezt te sem
mondhatod komolyan! – ráztam meg a fejemet. – Hazudoztál; egy normális randink
sem volt; amikor én totál beléd zúgtam, te csak annyit mondtál, hogy nagyon
kedvelsz… Soroljam még? – akadtam ki.
- Emlékszel
mit mondtam a bál estéjén? Hogy az érzelmek változnak. És az én érzéseim
változnak. Szerinted nekem nem jelentett semmit se, amikor először lefeküdtünk?
Nem csak neked lettek erősebb érzelmeid. A hazugságok, csak is azért voltak,
mert nem akartam, hogy tudd ki is vagyok igazából.
- Hát…
tényleg nem is tudom ki vagy igazából. – küszködtem a könnyeimmel. – Ha megint
összejönnék veled, honnét tudnám, hogy nem akarsz megint valami pénzéhes,
maffiás pasasnak eladni? – hadonásztam a kezeimmel a levegőben. – Hm?
- És erre
emlékszel?
Ahogy
feltette ezt a kérdést, már az ajkaimnak rontott és szenvedélyesen csókolni
kezdett. Nem, most nem lehetek gyenge! – biztattam magamat. Akármennyire is
imádtam Luke csókjait, most nem szabadott engednem. Próbáltam eltolni magamtól,
de nem sikerült. Erősebb volt, mint én. Egyfolytában csak csókolt és csókolt.
- Itt meg mi
folyik? – hallottam meg Jack erőteljes, majd csak arra eszméltem föl, hogy Luke
már nem az ajkaimat falja.
- Hogy-hogy
kijöttetek? – kérdeztem Jack-éket.
- Kiküldtek
minket hangoskodásért, de ne terelj Lola! – szólt rám Jack, amitől még jobban
sírhatnékom támadt. – Újra kérdezem! Mi folyik itt és hol van Nathan?
- Szóval
Nathan-nek hívják. – szólalt meg Luke határozottabban.
- Hagyd ki őt
ebből. – válaszoltam.
# Luke
Hát… Nagyon
nem így terveztem az újbóli találkozást Lola-val, főleg, hogy pár perccel
ezelőtt itt csókolózott egy nyálas képű ficsúrral. Úgy be tudtam volna törni a
képét.
- Különben,
te ki vagy? – szegezte nekem a kérdést a hű-most-aztán-menő-vagyok-mert-beszóltam-neki srác.
Rávághattam
volna, hogy Lola expasija, vagy csak egy ismerős, de ami legdurvább
kijelentésem lett volna, az az, hogy én vettem el a szüzességét. Látván Lola
könnyen telt szemeit kétszer is meggondoltam, hogy mit fogok válaszolni a
kérdésre. Szólásra akartam nyitni a számat, amikor Lola gondolt egyet és
elfutott. Gondolkodás nélkül utána mentem, de aki beszólt srác, megfogta a
karomat.
- Vedd le
rólam a mocskos kezedet, még mielőtt eltöröm. – csak úgy köptem neki a
szavaimat.
Kirántottam
a kezemet és futottam Lola után. Nem volt nehéz kitalálni, hogy hová megy. A
női mosdóban volt.
- Lola! –
kiabáltam.
- Hagyj
békén. – jött ki a hangja az egyik WC fülkéből. – Gyere ki légy szíves.
- Elnézést,
de ez a lánymosdó! – jött ki az egyik WC fülkéből egy plaza cica.
Más esetben
megnéztem volna magamnak és talán még flörtöltem is volna vele, de most hidegen
hagyott, így flegma stílusba váltottam.
- Elnézést,
de nem látod, hogy nem érdekel?!
Erre valami
fura hangot adott ki, majd hátra dobta a haját és emelt fővel távozott.
- Lola,
kérlek! – dőltem a fülke ajtónak. – Azt mondtad, hogy nem tudod, hogy ki vagyok
igazából, gyere ki és elmesélem. – erre a kijelentésemre kicsapódott az ajtó és
majdnem a földön kötöttem ki, annyira nekem vágódott az ajtó.
- Elmeséled?
– kiabált. – És honnét tudjam, hogy megint nem hazudsz?
- Bízz
bennem!
- A bizalmat
ki kell érdemelni.
Oda sétált a
tükörhöz, megigazította a haját, majd kiment. Egyből utána mentem, de
megtartottam a két méter távolságot. Már csak annyit hallottam, hogy elköszön a
barátaitól és a lépcső fele vette az irányt. Az ellenkező irányban a lift volt,
így hát én oda mentem. Beszálltam a liftbe és pillanatokon belül a földszinten
voltam. Oda mentem a lépcső aljához, ahol vártam Lola-t.
- Sikítok, ha
nem hagysz békén. – mondta, mikor meglátott.
- Sötét van.
Had vigyelek haza.
Hangos
kifújta a levegőt, majd egymás mellett sétálva elhagytuk az épületet. Beültünk
a kocsimba és már száguldoztunk haza fele. Az utat csöndben tettük meg. Nagy
szám van, de most egy szót sem tudtam kinyögni. Megkérdezhettem volna, hogy
hogy van, vagy hogy milyen a suli, de az csak szócséplés lett volna. Nem volt
nagy forgalom az utakon, így szerencsére vagy sem, de alig 10 perc alatt
Lola-nál voltunk.
- Hát… kösz a
fuvart. – csatolta ki a biztonsági övét és már szállt volna ki, de megfogtam a
kezét.
- Várj. Miért
van kitárva az ajtótok? – lettem figyelmes a kinyitott ház ajtajára.
- Nem tudom
és még egy villany sincs felgyújtva.
Leállítottam
az autót és én is kiszálltam. Lola megfogta a kezemet és együtt mentünk be a
házba. Az ajtó mellett felkapcsoltam a villanykapcsolót. Benéztünk a nappaliba
és konyhába. Mindent rendben találtunk, semmi sem volt szokatlan. Felmentünk a
lépcsőn, ami az emeletre vezetett. Lola anyukájának az ajtaja nyitva volt.
Benéztem és tátva maradt a szánk. A szekrények ledöntve, a ruhák kiszórva
belőle, az ágynemű a földön.
- Mi történt
itt és hol van anya? – már potyogtak a könnyei Lola-nak.
- Ezt nézd.
Találtam egy
cetlit az ágyon, mire ez volt ráírva:
Szia! :)
VálaszTörlésÚristen! :O Mit akar Mr. Big már megint?? Még mindig Lolát? :O Basszus.... Remélem nem lesz Lola anyukájának semmi baja! :S Utálom Mr. Big-et!
És mi az, hogy Luke azt hiszi, hogy csakúgy visszasétálhat Lola életébe?! Na, nem! Azt nem engedem! Igenis érdemelje ki Lola szerelmét, ha már ennyire akarja őt! Nehogy már azt higgye, hogy bármit megkaphat egyetlenegy csettintésére! Ajánlom, hogy Lola nehezítse meg Lüke dolgát! ;P De előbb mentsék meg Lola anyukáját. Miért vitte el Mr. Big egyáltalán? :/
Ajj.. siess a következővel, mert válaszokat akarok!! :DD
Puszi: Cassie
U.i.: Kellemes ünnepeket és téli szünetet!! ^^.
Szia!:)
TörlésA következő részben majd meglátod, hogy mit is akart Mr. Big. ;)
Sajnos Luke, azt hiszi, hogy minden megkaphat és mindent meg is kap....
Az is majd kiderül, hogy miért vitték el Lola anyukáját, de a következő részre pár napot várnod kell!
Én is kívánok Neked kellemes ünnepek és csuda jó szünetet! <3 Remélem azért hó is fog esni.:)
Nemááááár!!! Jézus! Na, most is sikerült a legváratlanabbat kihoznod a történetből! Úristen... .esküszöm sokkot kaptam :DD
VálaszTörlésAhj, most várhatok egy hetet QnQ Nem baj, erős leszek, kibírom. Erős leszek, kibírom. Na jó, inkább csak kibírom... :D xxx
Ez volt a célom, hogy legyen venne egy kis fordulat. :P
TörlésNyugi, nem kell egy hetet várnod rá, mert most a szünet miatt, heti két rész biztosan fel kerül ;)
Haha, előre is Boldog Karácsonyt! :) És kellemes szünetet, vééégre elkezdődött *-*
VálaszTörlés